Apple, Én és a mobilitás! – 1. rész

Avagy hogyan lesz egy fanatikus Microsoft rajongóból, ugyan nem fanatikus, de Apple rajongó!

ms-apple1Talán a cím nem is jó! Helyesen így nézne ki Microsoft, Én és a mobilitás mely sosem jön el! Mert hát mivel is foglalkozhatnák mint Microsoft rendszerekkel. A történet eleje valamikor a nyolcvanas évek közepére, végére nyúlik vissza. Akkori „IT” forradalom kellős közepébe csöppenten. Az első programjaimat (a források még mindég meg vannak) MS Basic (hál istennek ebből azért nagyon kevés volt) alapon írtam, majd nagyon gyorsan áttértem a Turbo Pascal-ra (Turbo Vision felüllettel). Igaz ehhez nem volt akkor még adatkezelés támogatás, így mindenki le akart róla beszélni. Mondták, hogy ez egy játék, semmi jövője nincs. A Clipper, DBase, az igen! Komoly adatbázis kezelők! Makacs ember lévén én nem adtam fel, írtam Pascal alapokon egy teljesen DBase kompatibilis adatbázis kezelőt, majd Turbo Vison felülettel írtam egy csomó programot. Mivel akkor komoly 640KB memória volt a csúcs, ebbe kellet beleférni, az én programjaim taroltak. Naná, mert a Pascal-ban elég jól tudtam a memóriát szabályozni, illetve nem kellett semmilyen DBase futtató (az akkori adatbázis kezelőknek a legnagyobb problémájuk a memória fogyás volt) rendszer sem. Elég volt egy EXE és mindent vittem.

 

Az igazsághoz tartozik, hogy szerencsém volt, VAX VMS és SQL (Digital) rendszereken dolgozhattam és tanulhattam. Így aztán az általam írt adatbázis kezelő DBF és Index állományok használata mellett, belül egy sajátságosan egyedi SQL parancskészlettel rendelkezett. Például képes volt adatbázis, vagy index állomány sérülés esetén újra generálni önmagát! Akkori kollegáim furcsán is néztek rám, nem nagyon értették mért kell ennyit ezzel pepecselni. Clipper és kész! Aztán mégis az én programjaim lettek a cég etalonjai.

Abban az időben, minden ősszel megrendezték a Budapesti Nemzetközi Vásárt (BNV – Aki emlékszik rá dobjon egy kommentet). Az egyik ilyen vásáron találkoztam egy palival, aki valami Windows izét mutogatott. Nem is mentem volna oda, ha nem állnak ott olyan sokan. Valamivel rajzolt a képernyőre (Paint) és mi bámultunk mint valami csodára. Mindenki rajzolni akart, én meg nem értettem, hogy mi ebben olyan nagydolog. Mikor eloszlott a tömeg, én is közel kerültem és végre kérdezhettem. Az első kérdésem az volt, hogy ugyan mondja már meg, hogy ez az izé egyáltalán mire jó? Talán felmérte, hogy valami szakmabeli ürge vagyok, s némi várakozás után azt mondta: Semmire. De ha érdekel, mutat valami sokkal érdekesebbet. Volt egy külön gépe, ami egy koax kábellel összevolt kötve másik géppel. Azt mondta, hogy ezen egy teljesen új, még meg sem jelent Windows verzió van. Windows for Workgroups 3.11. Nekem ugyan ez nem mondott semmit, de amikor megmutatta, hogyan tud csatlakozni egy másik gépre, hogyan tud megosztani mappákat, nyomtatni a másik gép nyomtatójára, rögtön érdekesnek találtam a dolgot. Én akkor már használtam hálózatokat (DEC PCSA), de nem ilyen látványosan könnyedén.

Az élet úgy hozta, hogy az akkori munkahelyemet sikerült rávenni, hogy ettől az embertől (Egy Microsoft partner volt egyébként), vásároltunk néhány ilyen szoftvert. Én meg aztán csináltam ezekből egy hálózatott és érdekes alkalmazásokat, történetesen olyan munkalap és menetlevél kezelő rendszert tudtam írni, amit már többen is tudtak egy időben használni.  Nem kellet adat szinkronizáció. Ráadásul ez nem csak a helyi telepeken, hanem az országos rendszerünkön is nagyon jól teljesített. Akkor ez egy kisebb csoda volt. Innentől kezdve viszont megszállottja lettem a hálózatoknak, a mobilitási lehetőségeknek. Ebben láttam a jövőt, persze sokan kiröhögtek.

Szerencsém volt, közel kerültem az akkori magyar Microsoft-hoz. Közvetlen kapcsolatok révén az elsők között használhattam HP Handbook-t Windows CE 1.0-val (nagy vacak volt). Aztán kipróbálhattam az első Compaq érintőképernyős kézi gépeket is (nagy csalódás volt). Volt olyan kézi eszközöm, amihez már GPS vevőt lehetett párosítani és navigációt futtatni a Windows CE 3.0 alatt. Had ne mondjam, több időt igényelt össze párosítani, munkára bírni a GPS vevőt, mint ténylegesen navigálni. Persze ezen felül kitaláltunk mi minden féle okosságot, hogy mire is lenne jó, de az egész egy végtelen nagy erőlködésnek tűnt. Én ettől függetlenül rendületlenül hittem abban, hogy a kezdeti tapasztalatokat felhasználva, majd készülnek olyan kütyük, amik használhatók lesznek. Természetesen ki próbáltam Psion eszközöket is. Rendkívül stabilak voltak, személyes asszisztensnek kiválóak voltak, de az igazi mobilitást nem jelentett. Aztán amikor Windows CE 7.5-t használó Samsung telefonom éppen csak a MS Office 64 bites verziójával nem akart, soha nem is tudott szinkronizálni, igen erőteljesen elkezdett foglalkoztatni a földhöz vágás és megtaposás gondolata!

Aztán 2011 decemberében vettem egy iPhone 4S-t!

Leave a Reply